A feltalálónő

Nagyot sóhajt, újra kezébe veszi a csavarhúzót, és nekilát, hogy rendbe hozza találmányát, egy hatalmas robotot. Körülötte minden csupa törmelék, és a többi tudós úgy sürög-forog, mint a megbolydult méhkas. Nem is olyan régen rakéta csapódott a laborba, több gépet és számos kutatási anyagot megrongálva. A számítástechnikusok kiabálnak a tervezőkkel, a csoportvezető a takarítókkal, a tudósok pedig azokkal a munkásokkal, akik a tetőt javítják. Az a legfőbb probléma, hogy sok tudós, és a biztonsági gárda nagy része is felmondott.

Az osztályvezető odarobog a békésen csavarozó nőhöz, és megszólítja.

- Sea-chan, minden rendben?

- Persze főnök. A robotnak csak kilazult pár csavarja.

- Akkor jó – sóhajt fel megkönnyebbülten – Még arra kérnélek, hogy a rendszert is nézd meg, nehogy az legyen, hogy ellopták a terveket. Az MI nem kerülhet rossz kezekbe!

- Jól van – leteszi a csavarhúzót, ledobja magát a rendszergazda géphez, és lefuttat egy ellenőrzést. Pár apróbb rést talál a védőpajzson, de semmi több.

- Na? Mi a helyzet? - támaszkodik az asztalnak az alacsony, köpcös, és kicsit kopaszodó férfi.
- Pár apróbb luk van a védőfalon, de ezek pótolhatók.

- Rendben. Használj annyi embert, amennyi csak kell! Ez a projekt nem veszhet el! - majd csettint egyet – Jut eszembe! Ma jön meg az új testőröd. Nem engedheti meg magának a cég, hogy Téged elveszítsen. A robotodban lévő mesterséges intelligencia rengeteg mindenkin segítene a világon.

- Rendben főnök, megértettem – mosolyog rá barna keretes szemüvege mögül, majd újra a képernyőre függeszti tekintetét, és vadul körmölni kezdi a biztonsági kód javított verzióját. Annyira belefeledkezik az írásban, hogy észre se veszi, hogy a laborban teljes lett a csend. Már mindenki hazament a nagy hajtás után. Hirtelen egy ismeretlen hang csendül a háta mögött.

- Sokáig szöszmötöl még a gépen, vagy bemutatkozhatok?

Sea ijedten a szívéhez kap, fehér köpenyére ráborítva a maradék kávéját. Mikor kicsit megnyugszik, a hang forrása felé fordul. Amikor teljesen megfordul a székével, egy magas, enyhén pocakos, ballonkabátot viselő férfit lát meg maga előtt.

- Miért? Ki maga?

- Én vagyok az új testőre, kisasszony – nyújtja felé a kezét, de ebben a pillanatban megszólal a riasztó. A feltaláló azonnal felpattan a székéből, és dühösen felcsattan.

- Újabb támadás? Máris?! Hát van ezeknek bőr a képükön?!

- Gyorsan, mentse le az adatait, és menjünk innen! - kiabálja a férfi. Sea ledobja köpenyét, amit eláztatott a kávéval, és gyorsan lement minden adatot egy hordozható adattárolóra.

- Mehetünk! - vágja zsebre az apró tároló eszközt. A férfi elővesz egy pisztolyt a kabátja alól, és kibiztosítja azt.

- Maradjon mögöttem! Egy lépés távolság. Se több, se kevesebb.

Kimennek a folyosóra, ahol villognak a piros lámpák. Ahogy lassan kommandóznak a folyosón, a hátuk mögül az egyik sarokból apró zaj üti meg a fülüket. A lány megérinti testőre vállát, és a sarok felé mutat. Mire reagálhatna, már repül is egy kisebb hasáb alakú tárgy, és amint az földet ér, hatalmas fénnyel felrobban, amivel mindkettejüket elvakítja. Seának szerencséje van, mert a férfinek sikerült befognia a lány szemét. Pár másodperc múlva a tudós lehámozza magáról a férfi kezét a szeméről, és aggódóan védelmezőjéhez fordul.

- Jól van? - kérdi, miközben a szeméből áradó könnyekkel küzd.

- Persze, de fogja, és induljon előre. Fedezem – nyom a tudós kezébe egy fegyvert. Mivel Sea nem tud mit csinálni ijedtében, fogja a lőfegyvert, és futva indul a kijárat felé. Közben hallja, amint a férfi elsüti a saját mordályát, majd felcsendül egy halálhörgés. Ahogy elmúlik a sípolás a fülében, már csak az adrenalin lüktet a fejében.

Már látja a kijáratot, mikor hirtelen kilép az egyik irodából egy férfi, kezében egy hatalmas sterlinggel. Sea rémülten látja, nem férne el a férfi mellett a szűk folyosón, de a lendületét kihasználva feldöntheti. Neki is szalad, és nemsokára el is nyúlnak mindketten a padlón. A fegyver a földön csúszik, a férfi pedig kapálódzik, hogy lelökje magáról a tudóst, és visszanyerje az uralmát a helyzet felett. Ahogy felocsúdik a lány, ökölbe szorítja a kezét, és jókorát behúz a pasasnak. Ahogy ökle eléri, el is töri a pali orrát, amitől az még inkább összezavarodik, de továbbra is próbálkozik, hogy megszabaduljon a rá nehezedő nőtől. Hogy ezt megakadályozza, Sea megpróbálja könyökével orrba találni. Ám ez nem sikerül, mert a férfi észhez kap, lelöki magáról, és üvöltve rászegezi a közben felvett fegyvert. Viszont az a terv, hogy lelője a lányt, dugába dől, mert egy 9mm-es pisztolycső szegeződik a betörő fejéhez. Egy hatalmas dördülés után gondolkodó szerve a padlón, a falakon - meg úgy általában az egész folyosón - szétterül. A tudós sokkos állapotban hátrálni kezd, ahogy a vér lassan csorog le a falon, majd az üveges szemekkel maga elé bámuló férfi elejti a puskát, s összeesik, mint egy rongybaba. Homlokára izzadtságcseppek ülnek ki. Testőre elé sétál, és felé nyújtja a kezét, hogy felsegítse.

- Mi-Miért kellett? – hebegi a lány, miközben felemelkedik a földről.

- Vagy ő, vagy mi – feleli szárazon, majd felrántja a földről a tudóst – Most pedig mozgás, különben mindketten itt halunk meg!

Jó nagyot taszít a lányon, aki önkéntelenül is a kijárat felé indul. Ahogy kiérnek a téglák közül az utcai lámpák fényére, mindkettejük szívét nyugodtság önti el. Futnak egy pár métert még, majd a testőr megállítja a lányt az egyik ház fala mellett.

- Jól van. Már elég messze vagyunk.

Amint végre nyugodtan a falnak veti a hátát, Sea-chant megtámadják az utóbbi pár perc történéseinek kínjai. A kézfeje sajog, a feje zsong a lövések zajától, és sípolva veszi a levegőt. Aztán az idillbe újabb félelem vegyül: egy pisztoly égető csöve érinti meg a torkát.

- Most pedig add csak ide a kutatási anyagot, kislány – dörren rá a férfi.

A riadt lány eddigi testőrére pillant, majd sípoló hangon nyöszörgi:

- Hát... átvert...

Erőt vesz magán, és lendületből célba veszi térdével a benga intim szféráját. A fájdalom hirtelen tör a férfire, és kétrét görnyed.

- Hagynom kellett volna, hogy odabenn... dögölj... – szűköli.

Sea úgy dönt, megérdemel a férfi egy pofont is, de mire elérkezne a megvalósításig, az áruló magához tér, és a falhoz keni őt.

- Rossz döntés volt, hogy a közelemben maradtál – morogja, majd fél méterről céloz, és elsüti a fegyvert...